Az elsivatagosodás problémája összetett, ökológiai, éghajlati és mezőgazdasági tényezők befolyásolják. Mégis egyértelmű, hogy elsősorban az ember tevékenysége, a természetes növénytakaró elpusztítása okozza. A növényzet védhetné meg a talajt a szél- és vízeróziótól, s e védelem hiánya törvényszerűen az elsivatagosodáshoz vezet.
A helyzetet tovább súlyosbítja az éghajlatváltozás következtében növekvő szárazság. A sivatagok terjeszkedése elsősorban a szomszédos, félsivatagi területeket veszélyezteti például Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában. Ezeken a területeken korábban az emberi megélhetést biztosító mezőgazdasági területek voltak, azonban a növekvő népesség ellátása érdekében a földeket túlterhelték, a felszíni vizeket az öntözéshez elhasználták. Emiatt zsugorodott a Csád-tóra és az Aral-tóra eredeti kiterjedése töredékére. Ennek a hátrányos következménye az is, hogy a talajvízszint lejjebb süllyedt és talajerózió indult meg.
A szárazság és a termőtalaj eltűnésének következtében ezeken a területeken lehetetlenné vált a mezőgazdasági termelés, milliók megélhetése került veszélybe, ez pedig – főleg azért, mert ezek a Föld legszegényebb térségei – további társadalmi-politikai feszültségekkel is jár. A múlt század második felében az elsivatagosodás következtében százezrek haltak éhen, és milliók kényszerültek elhagyni lakhelyüket.
Ha kisebb mértékben is, de az elsivatagosodás problémaként jelentkezik többek között a Mediterráneumban, Kaliforniában és Magyarországon is. A folyamatot a biológiai sokféleség megőrzésével, a természetes növénytakaró védelmével, okszerű mezőgazdasági termeléssel lehet megfékezni.
Az elsivatagosodás veszélyéről további érdekességeket itt talál.