Szlavónia északkeleti részén, a Dráva jobb partján fekvő Eszék évszázadok óta fontos központ, a folyó legfontosabb átkelőhelye. Már az ókorban jelentős hely, ekkori neve Mursa, a dunai római hajóhad állomása volt itt.
Először 1196-ban említi oklevél Ezeek néven. A XIV. században már mezőváros. A törökök az itt vert hadihídon átkelve vonultak 1526. augusztus 19. és 23. között Mohács felé. Az 1560-ban megerősített híd másfél évszázadon át az oszmán hadsereg felvonulási útjának legfontosabb pontja volt. Téli hadjárata során Zrínyi Miklós 1664 januárjában felgyújtatta. Eszék régi vára helyén 1712-ben erődítményt emeltek. A város 1744 után Verőce vármegye székhelye lett, majd 1809-ben szabad királyi városi címet kapott.
A múlt század közepén a település nagy fejlődésnek indult. Ebben jelentős szerepe volt Josip Juraj Strossmayernek, Diakovár, illetve Bosznia-Szerémség püspökének. Ekkor épült öt évtizedig az eszéki katedrális, Franz Langenberg tervei alapján, neogótikus stílusban, 90 méter magas toronnyal és három hajóval.
A 800 éves Eszék Horvátország negyedik legnagyobb települése, egyetemi város – kilenc fakultással – és egyben kulturális központ. Lakosságának száma 130.000 fő. A 10 kisebb településből álló város mezőgazdasági és ipari központ is. Főbb kulturális létesítményei: a Horvát Nemzeti Színház, a Bábszínház, a Szlavon Múzeum és a Technika Háza, ezenkívül a városban számos általános szak- és középiskola található.
Az Együttműködési Megállapodást 2001. április 20-án írta alá Prof. dr. Zlatko Kramarić és dr. Tóth József polgármester Eszéken.