Témák A-Z

Horn Gyula munkáscsaládba született 1932. július 5-én, Budapesten. Édesapját, Horn Géza szállítómunkást Magyarország megszállását követően a Gestapo gyilkolta meg. Horn Gyula műszerészipari tanulmányait követően Rosztovban közgazdaságtant tanult, hazatérése után, 1954-59 között a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd 1959-ben a Külügyminisztériumba került. A hatvanas években Szófiában és Belgrádban teljesített diplomáciai szolgálatot. 1969-1983 között az MSZMP külügyi osztályának munkatársa volt, majd 1985-ig az osztály vezetője volt. 1956-ban belépett az akkor megalakult Magyar Szocialista Munkáspártba. Bátyja, Horn Géza máig tisztázatlan körülmények között életét vesztette az utcai harcokban. Nemzetközi tekintélyét és elismertségét mindenekelőtt az 1989. évi határnyitásnak, a keletnémet menekültek kiengedésének köszönhette, amit fokozott a kétharmados többséggel rendelkező koalíciós kormányának vezetése során tanúsított emberi nagysága, kormányzásának eredményessége. 

1990-ben egyik alapítója, majd elnöke volt a Magyar Szocialista Pártnak, ezt a tisztségét 1998-ig töltötte be. 1990-ben országgyűlési képviselővé választották, az Országgyűlésnek 2010-ig tagja volt. 1994-ben a Horn Gyula által vezetett MSZP abszolút többséget szerzett, a Szabad Demokraták Szövetségével kötött koalíciós megállapodással Magyarország miniszterelnökeként kétharmados többséggel kormányozhatott. Európai nagyságrendű politikus volt. A Német Szövetségi Köztársaságban utcát neveztek el róla, számos tekintélyes külföldi kitüntetés – közöttük a Nemzetközi Károly-díj és az Arany Európa-díj – birtokosa volt. Könyvei – Azok a kilencvenes évek, Cölöpök – több tízezer példányban keltek el, és határainkon kívül is elismerést arattak. Munkatársai közvetlen, inspiráló személyiségként tisztelték, aki mindig nyitott volt mások véleményének meghallgatására, akár barátairól, akár politikai ellenfeleiről volt szó. Sohasem felejtette el, hogy honnan indult, büszke volt származására, és nagy empátiával tekintett a kétkezi munkájukból élő emberekre. Az egyszerű emberek sorsáért érzett felelősség minden szavában és politikai cselekedetében kimutatható, érezhető volt. Magatartásán a legmagasabb politikai pozíció sem változtatott, ami különösen hitelessé tette személyiségét. 

Horn Gyulát 2004-ben választotta díszpolgárai közé Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete. Az esemény alkalmából készült interjúban a városrészhez fűződő kapcsolatáról a következőket mondotta: „Az embert mindig különleges érzések kötik a szülőföldjéhez, márpedig nekem Angyalföld a szülőföldem. Amit itt gyerekként és munkásként megéltem, arra joggal mondhatom, hogy egész pályafutásomat végigkísérte… Meggyőződésem, hogy én az országos teljesítményemért lehetek a kerület díszpolgára. És erre én vagyok a legbüszkébb, hiszen a szülőföldem civil lakossága tisztel meg vele. Jólesik tudnom, hogy eszerint ők is büszkék rám.” 

Horn Gyula a gangos angyalföldi bérház nyomorúságos körülményei közül emelkedett nemzetközi rangú politikussá, de kerületünktől, sohasem szakadt el. Tudatosan, és következetesen ápolta kapcsolatait az itt élőkkel, kíváncsi volt sorsuk alakulására, az országot ért változások hatásaira az egykori munkáskerületre. Ha csak tehette, részt vett a kerületben szervezett programokon, szívesen szóba elegyedett mindenkivel, aki megtisztelte azzal, hogy elmondja neki a véleményét, és meghallgassa az ő álláspontját is. Korábbi munkatársai mesélték, hogy ha csak lehetett, úgy szervezték napi időbeosztását, hogy a XIII. kerületi program  után már ne kelljen máshol megjelennie: nem tudott elszakadni itt élő barátaitól, ismerőseitől, a kerületi lakosoktól. Jól ismertük  hitvallását: „Olyan Magyarországot kell teremteni, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes.” Ő személy szerint sokat tett azért, hogy ez a Magyarország megszülethessen.

Nagyra becsülte a gerinces, egyenes kiállást, büszkén vállalta életútjának minden állomását, nem titkolta emberi gyengeségeit sem. Sokunknak adott biztatást, erőt és hitet azzal, hogy a változások élére állt. 

Horn Gyula temetéséről később intézkednek. Emlékét őrizni és ápolni fogjuk, emberi és politikusi nagyságát  nem feledjük.