Rába György
2002
Költő, író, műfordító, irodalomtörténész
1924-ben született Budapesten. Életét a kerületben élte le, és itt alkotta azokat az írói, költői műveit, műfordításait, amelyek elismerésben és díjban részesültek. Jól ismeri és szereti szűkebb hazáját, ezt bizonyítja Angyalföld 1930 című költeménye.
Magyar-francia szakon szerzett diplomát. Néhány évig középiskolában tanított, majd az MTA Irodalomtörténeti Intézet munkatársa lett. 1941-től jelentek meg művei, kezdetben a Nyugatban és a Magyar Csillagban. 1946-ban az Újhold egyik alapító szerkesztője. A Nyugat “negyedik nemzedékének” emlegetik őket, folytatták hagyományait, mégis mások, mint elődeik. Vállalták a babitsi egyetemesség igényének és követelményének érvényesítését és erkölcsi értékőrzését. Első kötete (Az Úr vadászata) 1943-ban jelent meg, majd 1947-ben Búvár címmel a következő. Jelentős a műfordítói tevékenysége is, főleg olaszból és franciából, így is gazdagította hazáját, magyarrá hódítva idegen értékeket. Számos kritikát és tanulmányt is írt. Maradandók az irodalomtörténeti kutatásai, Szabó Lőrinccel és Babitscsal nem lehet foglalkozni művei ismerete nélkül. Novellája is megjelent Remények és csalódások és A jelenlét furfangjai címmel. A József Attila-díjat 1983-ban, a Széchenyi-díjat 1993-ban kapta meg, Kossuth-díjas (2008), Babits Mihály Alkotói Emlékdíjas (2009). 2011-ben hunyt el.
