Születésének 90. évfordulóján, szeptember 4-én Hiszékeny Dezső országgyűlési képviselő, dr. Tóth József polgármester, Holopné Schramek Kornélia alpolgármester, a kerületi önkormányzat több képviselője, a Magyar Írószövetség és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai, valamint a család, a tisztelők és a kerület lakosainak reprezentánsai jelenlétében koszorúzással egybekötött megemlékezésre került sor a kerület díszpolgára, Sánta Ferenc Kossuth-díjas író egykori lakóhelyén elhelyezett emléktáblánál, a Vőlegény utca 4/b. számú épületnél.
A 81 éves korában, 2008. június 6-án eltávozott, többszörös József Attila-díjas, Kossuth-díjas író 1955-1966. között a Vőlegény utcában, majd 1974-ig Újlipótvárosban a Balzac utcában élt és alkotott, ekkor születtek a legjelentősebb alkotásai, itt nevelte fel négy fiát is. 1957-ben egy esztendőt a kerületben gyári munkásként is dolgozott. Alakját, pályafutását és műveinek ma is élő üzenetét dr. Vasy Géza irodalomtörténész idézte fel ünnepi beszédében. – Sánta Ferenc humanista volt. Minden művét a humanizmus hatja át. Világszemléletét olyan történelmi események formálták, mint az 1956. évi szabadságharc. Bár úgy gondolta, hogy a szabadság visszaszerzése kilátástalan, de ennek ellenére azt az utat kereste, ami előbbre viheti az emberiséget. Felfogása szerint a létezés állandó küzdelmet jelent, amelynek legfőbb értéke maga az emberi élet, amit csak az etikai helytállás parancsa írhat felül. Hitte, hogy a csecsemő nem születik ugyan a jó tudásával, de megfelelő neveléssel etikus és morális felnőtt válhat belőle. Nagy művei, például az Ötödik pecsét, vagy a Halálnak halála biblikus mélységeket idéznek. Üzenetük, hogy ha teljes győzelem nem is lehetséges, minden pozitív tett, minden jó irányban tett lépés mérhetetlen jelentőséggel bír. Olykor még a néptömegek is félrevezethetőek, de végül mindig rádöbbennek valóságos helyzetükre. Sánta Ferenc remekművei ma is élnek és hatnak, üzenetük utat keres, és talál az olvasók között.
A megemlékezés elhangzását követően előbb dr. Tóth József koszorúzta meg Sánta Ferenc emléktábláját, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai Komáromi Csaba és Radics Péter koszorúztak.
Vissza az Hírekhez