A Költészet Napján 2017. április 11-én Kompolti Anikó köszöntötte a részvevőket, külön kiemelve dr. Tóth Józsefet a kerület polgármesterét, Hiszékeny Dezső országgyűlési képviselőt, Holopné Schramek Kornélia alpolgármester asszonyt, a kerületi intézmények és civil szervezetek képviselőit. Majd felkérte Baranyi Ferenc Kossuth és József Attila díjas költőt, a kerület díszpolgárát ünnepi beszédének elmondására.
Baranyi Ferenc felidézte József Attila életének és róla alkotott szobrainak hányatott sorsát. Mint mondta a Parlamentnél lévő eltávolításra ítélt szobornak, a XIII. kerület adott volna „menedékjogot”, de csupán odébb tették a Duna-partra, hogy azt figyelje, hogy úszik el a dinnyehéj, ne pedig a Parlamentbe igyekvő honatyákat, mert még átlátna rajtuk. Költészetéről szólva, kiemelte, hogy olyan költő volt ő, aki nemcsak átélte, de meg is élte a dolgokat. A megéltség hitele süt minden egyes sorából. Olyan költő volt ő akinek nem csupán a tematikájából, hanem az eszköztárából is kiderült a hovatartozása, az elbocsátó közege, hiszen az ipari táj rekvizitumai bukkannak fel költői képeiben, jelezvén hogy ő nemcsak képviselte osztályát a Parnasszuson, hanem azonosságát hirdette vele. Csoda volt ő valójában, hangzott el az összegzés: csoda például, ahogy lírává tudta oldani az elméletet.
Megemlékezése végén azon költőtársaihoz szólt, akiknek még van emberhez méltó gondja! Akik vállalják József Attila eszmei, szellemi örökségét, szolgalmazzák verseikkel is egy olyan világállapotot, amelynek célja újra az ember felemelése lesz. „Ez a mi munkánk – és nem is kevés.” Majd a költészetet valóságában is bemutatva a rendezvényen saját, Juhász Gyula születésnapjára írt költeményét olvasta fel.
Koszorúval tisztelegtek a költő szobránál a kerület vezető személyiségei, a kerületi képviselő-testületet alkotó a pártok képviselői, a nemzetiségi önkormányzatok vezetői, a kerületi intézmények, civil szervezetek képviselői.
Vissza az Hírekhez