A klímavédelemről részletesen

A földtörténet során valóban gyakoriak voltak a változások bolygónk éghajlatában, ezek ráadásul szélsőséges állapotok közötti hirtelen váltások voltak. Azonban a földi klíma nagyjából tízezer évvel ezelőtt stabilizálódott, kiszámíthatóvá vált. Ez tette lehetővé az emberiség letelepedését és a mezőgazdaság kialakulását. A jelenleg zajló folyamatoknak az a legnagyobb veszélye, hogy kibillentik a klímát az általunk megszokott egyensúlyi helyzetből, és olyan hirtelen fellépő, radikális változásokkal kell szembenéznünk, amilyenekkel az emberiség írott története során még nem szembesült.

Bár az elmúlt néhány ezer évben bekövetkezett klímaváltozások a földtörténet nagy változásaihoz képest szinte jelentéktelenek voltak, mégis befolyásolták az emberiség történelmét: a középkori klímaoptimum tette lehetővé, hogy a vikingek felfedezzék Amerikát, a kis jégkorszak pedig éhínséget és járványokat okozott egész Európában. Erről bővebben itt olvashat.

Ma még mi irányítjuk a klímaváltozást. Ma csak tőlünk, emberektől függ, mi fog történni bolygónkkal, de ez nem sokáig lesz így. A globális éghajlati fordulópont az az állapot, ahol kontrollálhatatlanná, megállíthatatlanná válik a klímaváltozás. A kutatók jelenleg 2015 és 2020 közöttre teszik ennek bekövetkeztét.

Ha addig nem változtatunk, már nem lesz visszaút.

A 2015 decemberében Párizsban megtartott legutóbbi klímakonferencián (COP21) a résztvevő államok vállalták, hogy (az ipari forradalomtól 2100-ig terjedő időszakban mért) globális átlaghőmérséklet emelkedésnek 2°C alatt tartása érdekében 2050-ig a kibocsátást egyensúlyba hozzák a természet ÜHG-okat megkötő képességével (azaz a kibocsátást olyan szintre csökkentik, melyet a természetes folyamatok meg tudnak kötni, ez lényegében karbonsemleges globális gazdaságot jelent), a cél elérése érdekében a fejlett gazdaságú államok 100 milliárd dollár támogatást biztosítanak a fejlődő államok részére. A kitűzött célok teljesülését ötévente vizsgálják felül.
Az Európai Unió jelenleg a globális szén-dioxid-kibocsátás 10%-áért felelős. A „Tendenciák és előrejelzések Európában, 2015” jelentésben az Európai Bizottság arról számolt be, hogy Európa 1990 és 2014 között 23%-kal csökkentette az ÜHG-ok kibocsátását 5735,1-ről 4419,2 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre (CO2e), ezzel elérte az Európai Éghajlatváltozási Programban eredetileg 2020-ra kitűzött célját. Mindeközben az európai gazdaság 46%-kal nőtt, vagyis a kibocsátás csökkenését az energiahatékonyság és a megújuló energia felhasználásának növelésével sikerült elérni. A mennyiségi csökkenéssel párhuzamosan a kibocsátás forrás szerinti összetétele is megváltozott: míg a szállítás (ide értve a légiközlekedést is) kibocsátásának aránya jelentősen, a mezőgazdaságé csekély mértékben nőtt, a tüzelőanyagok elégetéséből, az iparból és a hulladékgazdálkodásból származó kibocsátás aránya is csökkent.
A párizsi klímacsúcsra készülve az Európai Uniónak a tagállamokra is kötelezően vállalta, hogy az ÜHG-ok kibocsátását az 1990-es évi szinthez képest legalább 40%-kal csökkenti 2030-ig. Mivel a jelenlegi intézkedések fenntartásával 2020-ra 25%-os csökkentés érhető el, ezt követően azonban a csökkenés ütemének lassulására kell számítani (amivel 2030-ra 27%-os, a korábban bejelentett kiegészítő intézkedések életbe léptetése esetén 30%-os csökkenés várható), további intézkedésekre is szükség lesz. Az EU célja a 2015-ös 30%-ról 2050-ig 55 és 75% közöttire emelni a megújuló források arányát az energiafelhasználásban.

Mindenképpen. Már évek óta tapasztaljuk, hogy egyre gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek. Szinte mindennaposak a hurrikánok, míg a világ egyik részén a hatalmas esőzések miatt földcsuszamlások temetnek maguk alá településeket, és a medrükből kilépett folyók országrészeket árasztanak el, másutt megfékezhetetlenek a szárazságban tomboló erdőtüzek. De ide sorolhatjuk a nyári hőhullámokat, és azt, hogy sorra dőlnek meg a hőmérsékleti rekordok is. Hazánkban is egyre gyakrabban találkozunk korábban ritka vagy ismeretlen jelenségekkel, már nem lepődünk meg, ha a híradások magyarországi tornádókról szólnak. A meteorológusok adatai azt mutatják, hogy egyre több a szélsőséges időjárási jelenség.

A legtöbb klímamodell alapján Magyarország éghajlata melegebbé és szárazabbá fog válni. Hazánkban 1975 és 2004 között a napi maximum hőmérséklet 2-3 °C-kal emelkedett. A továbbiakban is erre kell számítanunk, ráadásul a változás nem lesz egyenletes. A legnagyobb hőmérséklet-emelkedés nyáron várható, ez akár 4-5 °C-os lehet.

A nyári csapadék mennyisége tovább fog csökkenni, télen pedig több csapadék hullik majd. Az is valószínű, hogy a záporok száma növekedni fog, emiatt nő az árhullámok kialakulásának veszélye is, az aszályos nyarakon viszont jelentősen – akár a jelenleg szokásosnak a felére is – fog apadni folyóink vízszintje.

A Föld számos pontján ma is élelmiszerhiány van, az ENSZ adatai szerint a Föld lakosságának 13 százaléka nem jut elegendő élelmiszerhez. Mivel ez a termelés és elosztás egyenlőtlenségeinek következménye, ez a klímaváltozástól függetlenül is az egyik legnagyobb problémája az emberiségnek. A klímaváltozás hatására a probléma fokozódni fog, hiszen a legszegényebb népcsoportok éppen azokon a – sivatagos, vagy éppen árvizekkel veszélyeztetett – területeken élnek, amelyeket leginkább fenyegetnek a szélsőséges időjárási események.

Abban az esetben, ha a klímaváltozás hatására a tengerek vízszintje 1 méterrel megemelkedik, akkor hozzávetőlegesen ötmillió km² szárazföld kerül víz alá. Ezzel a Föld mezőgazdasági termőterületeinek harmadát veszítenénk el, ez biztosan további problémákat fog okozni az élelmiszer-ellátásban.

Magyarországon szerencsés helyzetben vagyunk, kiválóak a mezőgazdasági termelés feltételei, a magyar élelmiszerek minősége is nagyon jó. Bár a klímaváltozás, főleg a csapadékeloszlás kedvezőtlen változása rontani fogja a mezőgazdasági termelés feltételeit, attól nem kell tartanunk, hogy Magyarországon élelmiszerhiány alakulna ki.

A folyékony víz talán a legfontosabb anyag a világon, nem ismerünk olyan élőlényt, amely nélkülözni tudná. A Földet is ésszerűbb lenne Víznek nevezni, hiszen ez az anyag teszi különlegessé, eddigi ismereteink szerint egyedülállóvá bolygónkat.

A Földön rengeteg víz van, ez a leggyakoribb vegyület, mennyiségét 2 milliárd km³-re becsülik. Egy olyan kockával lehet ezt jellemezni, amelynek oldalai kicsit hosszabbak, mint 1250 kilométer.

Ennek a mennyiségnek a harmada kémiailag kötött víz, amely ásványokban, különböző vegyületekben található. A szabad vízkészlet nagyjából 1,4 milliárd km³, azonban ennek 97 százaléka sós víz, az édesvíznek pedig 80 százaléka meg van fagyva. Tehát valójában a teljes vízkészletnek csak töredéke hasznosítható, de ez az apró hányad is még mindig sokkal több, mint amennyire szükség van.

A hasznosítható víznek azonban mind időbeli, mind térbeli eloszlása egyenetlen, és a vízfelhasználás ma még pazarló. Ennek következtében a Föld népességének hatoda nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez. A vízhiány különösen Észak-Afrikában és a Közel-Keleten jelent nagy problémát. Ezekben a térségekben valós veszélye van annak, hogy a vízhiány akár fegyveres konfliktusok kiváltója is lehet.

Egy embernek nemétől, korától, testsúlyától és tevékenységétől függően napi 1,5-3 liter tiszta ivóvízre van szüksége. De belegondoltunk-e már abba, hogy mennyi víz kell élelmiszereink, használati eszközeink előállításához, mindennapi tevékenységeinkhez? Vajon mennyi víz kell egy csésze kávéhoz? Megdöbbentő adat: 140 liter! Rengeteg vizet kell felhasználni a kávétermesztéshez, a termék szállításához, feldolgozásához, amihez képest jelentéktelen a kávé megfőzéséhez felhasznált vízmennyiség.

Az átlagos vízlábnyom 1240 m³, azaz átlagosan ennyi víz kell évente egy ember által elfogyasztott élelmiszer, az általa használt termékek és szolgáltatások előállításához. Ennek figyelembevételével megérthetjük, hogy az árucikkek, különösen a mezőgazdasági termékek kereskedelme tulajdonképpen vízkereskedelmet is jelent. A virtuális vízkereskedelem hatékony eszköz lehet az egyenlőtlen vízeloszlásból származó problémák kezeléséhez.

Magyarországon szerencsés helyzetben vagyunk, mind felszíni, de különösen felszín alatti vízkészleteink hatalmasak és nagyon jó minőségűek. Ez a magas színvonalú mezőgazdasági termeléssel párosulva Magyarországot a világ 15. legnagyobb vízexportőrévé teszi.

Ettől még nem bánhatunk pazarlóan a vízzel, különösen azért nem, mert az időbeli eloszlás meglehetősen kedvezőtlen. Tavasszal és ősszel gyakoriak az árvizek, a nyarak viszont sokszor aszályosak. A klímaváltozás hatására ez tovább fog romlani. Ezzel kapcsolatban ugyanazok a feladatok kicsiben, a háztartások szintjén, mint nagyban: az ivóvízzel takarékosan kell bánni, illetve a száraz időszakokban öntözésre a csapadékos időszakokban összegyűjtött vizeket érdemes felhasználni.

A virtuális vízkereskedelemről itt olvashat.

Az elsivatagosodás problémája összetett, ökológiai, éghajlati és mezőgazdasági tényezők befolyásolják. Mégis egyértelmű, hogy elsősorban az ember tevékenysége, a természetes növénytakaró elpusztítása okozza. A növényzet védhetné meg a talajt a szél- és vízeróziótól, s e védelem hiánya törvényszerűen az elsivatagosodáshoz vezet.

A helyzetet tovább súlyosbítja az éghajlatváltozás következtében növekvő szárazság. A sivatagok terjeszkedése elsősorban a szomszédos, félsivatagi területeket veszélyezteti például Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában. Ezeken a területeken korábban az emberi megélhetést biztosító mezőgazdasági területek voltak, azonban a növekvő népesség ellátása érdekében a földeket túlterhelték, a felszíni vizeket az öntözéshez elhasználták. Emiatt zsugorodott a Csád-tóra és az Aral-tóra eredeti kiterjedése töredékére. Ennek a hátrányos következménye az is, hogy a talajvízszint lejjebb süllyedt és talajerózió indult meg.

A szárazság és a termőtalaj eltűnésének következtében ezeken a területeken lehetetlenné vált a mezőgazdasági termelés, milliók megélhetése került veszélybe, ez pedig – főleg azért, mert ezek a Föld legszegényebb térségei – további társadalmi-politikai feszültségekkel is jár. A múlt század második felében az elsivatagosodás következtében százezrek haltak éhen, és milliók kényszerültek elhagyni lakhelyüket.

Ha kisebb mértékben is, de az elsivatagosodás problémaként jelentkezik többek között a Mediterráneumban, Kaliforniában és Magyarországon is. A folyamatot a biológiai sokféleség megőrzésével, a természetes növénytakaró védelmével, okszerű mezőgazdasági termeléssel lehet megfékezni.

Az elsivatagosodás veszélyéről további érdekességeket itt talál.

Igen, az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbak lesznek a szélsőséges időjárási jelenségek: a szélviharok, özönvízszerű esőzések, és ennek következtében az áradások, földcsuszamlások. A helyzetet súlyosbítja, hogy a rohamosan növekvő, és nagyrészt tengerpartokon, illetve folyók mentén tömörülő népesség miatt a jövőben egyre több embert érintenek ezek a katasztrófák.

A mind kifinomultabb technológiák alkalmazása miatt infrastruktúránk egyre sérülékenyebb, egyre érzékenyebb lesz a környezeti hatásokra. Tehát nemcsak a Katrina hurrikán pusztításához vagy a 2003 nyárán többezer európai áldozatot követelő hőhullámhoz hasonló katasztrófákra kell felkészülnünk, hanem arra is, hogy a hőség vagy éppen a szélsőséges hideg egyre gyakrabban fog fennakadásokat okozni a közlekedésben, áramszolgáltatásban.

Az óceánok és tengerek vízszintjének megemelkedése katasztrofális következményekkel járna az alacsonyan fekvő tengerparti területek lakosságára nézve, mert egy méteres tengerszint-emelkedés ötmillió km² területet árasztana el. Ennek következtében 50 millió ember kényszerülne elhagyni jelenlegi lakhelyét, ha nem történik jelentős változás a klímavédelemben, az emberek hozzálllásában és a cselekedetekben. Mindez a Föld teljes lakosságára is hatással lenne, mert ezzel a Föld termőterületeinek harmada víz alá kerülne.

A sarkvidéki jégtakaró és a szárazföldi gleccserek elolvadásának nem a világóceán szintjének megemelkedése lehet a legfontosabb hatása, hanem az, hogy a nagy mennyiségű édesvíz olyan mértékben hígítaná fel a sós tengervizet, ami leállítaná a nagy tengeráramlásokat, a termohalin cirkulációt. Ezek a tengeráramlások tartják fenn Földünk mai klímáját, jelentőségüket jól illusztrálja az Európát fűtő Golf-áramlat, amelynek hiányában akár 10 °C-kal lenne alacsonyabb az átlaghőmérséklet. Emiatt tér el nagymértékben az amúgy azonos földrajzi szélességen fekvő Róma és New York időjárása.

A nagy óceáni szállítószalagnak is nevezett áramlási rendszer esetleges összeomlásának a földi klímára gyakorolt hatásai egyelőre beláthatatlanok.

A Föld népessége a közelmúltig exponenciálisan növekedett, a XX. században a népesség valóban robbanásszerűen nőtt. Míg 1900-ban 1,5 milliárd ember lakta bolygónkat, napjainkban már 7 milliárdan élnek a Földön. A jelenlegi tendenciák alapján azonban a növekedés mértéke visszaesett, becslések szerint 2050 és 2100 között nagyjából 10 milliárdos lélekszámnál éri majd el a csúcsot, ezután fokozatos csökkenés várható. A népességnövekedés egyik legfontosabb oka az emberek élettartamának növekedése.

Az igazi problémát az okozza, hogy a növekedés aránytalan. A fejlett gazdaságú államokban a születések száma csökken, így Európa népessége csökken, Észak-Amerikáé és Ausztráliáé pedig a bevándorlás hatására lassan nő). A Föld legszegényebb térségeiben, Afrikában és Ázsiában ugyanakkor rohamosan növekszik a népesség.

A Föld eltartóképességére, arra, hogy hány embert képes eltartani bolygónk nagyon eltérő becslések vannak .Azt nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy 10 milliárdos népességet megfelelő színvonalon tudna eltartani a Föld igazságosabb elosztási rendszerben. Arra viszont nincs esély, hogy a növekvő népesség a nyugati társadalmakra jellemző magas, az erőforrásokkal pazarlóan bánó, fenntarthatatlan életszínvonalon éljen. Ez nagy szociális és politikai feszültségek forrása lesz a közeljövőben is.

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Magyarország középtávú klímapolitikáját foglalja össze. A 2008 és 2025 közötti időszakra meghatározza azokat a fő célokat és feladatokat, amelyeket a klímavédelem érdekében minden gazdasági ágazat és minden társadalmi csoport tevékenységébe integrálni kell.

A tennivalókat három nagy csoportba sorolja:

1. Az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével, a kibocsátás növekedésének megelőzésével párhuzamosan csökkenteni kell az energiafelhasználást.
   „Elkerülni a kezelhetetlent”
2. Fel kell készülni a bekövetkező éghajlatváltozásnak a természetre, a társadalomra és a gazdaságra gyakorolt káros hatásaira.
   „Kezelni az elkerülhetetlent”
3. Erősíteni kell a társadalom klímatudatosságát.

A stratégia képet ad hazánk jelenlegi éghajlati helyzetéről, a közeljövőben várható változásokról, és számba veszi azokat az eszközöket, amelyek az egyes társadalmi szereplők rendelkezésére állnak a klímavédelem területén.

A téma iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánljuk a stratégia átlapozását.

Bízunk benne, hogy sokat. A klímavédelem alapvetően különbözik a környezetvédelemtől. mert a „klasszikus” környezetszennyezés nagy mennyiségű szennyezőanyagnak jól körülhatárolható helyen történő kibocsátását jelenti, a szennyezőt pedig rendszerint – például hatósági eszközökkel – rá lehet kényszeríteni a szennyezés abbahagyására. Ezzel szemben az üvegházhatású gázok kibocsátásáért egész egyszerűen mindannyian felelősek vagyunk. Jóformán nincs olyan emberi tevékenység, amely közvetve vagy közvetlenül ne járna széndioxid-kibocsátással.

Tehát nem egy-két szennyezőforrás okozza a problémát, hanem szó szerint többmilliárd. Ez a probléma, de ez a megoldás kulcsa is, hiszen ha mindenki tehet azüvegházhatású gázok kibocsátásáról, mindenki tehet is ellene. Nem a nagyvállalatok, de még csak nem is a politikusok döntenek a mi, és végső soron a bolygónk sorsáról, hanem mi magunk.

A klímavédelmi feladatok két csoportba sorolhatók. Először is természetesen törekednünk kell arra, hogy csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását, a klímaváltozást kiváltó folyamatokat a lehető legjobban visszaszorítsuk. A klímaváltozást megelőzni már nem lehet, tehát fontos feladat felkészülni a bekövetkező változásokra. Ahogy a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia frappánsan megfogalmazza, feladatunk „elkerülni a kezelhetetlent” és „kezelni az elkerülhetetlent”.

Az önkormányzatnak a legfontosabb feladata ezen a téren, hogy felhívja a figyelmet erre a nagyon súlyos problémára, és persze az is, hogy megoldási lehetőségeket is mutasson. Nem csak elméletben, ahogy a klímastratégiánkban összefoglaltuk,  hanem a gyakorlatban is, jó példát mutatva. A lakosok naponta találkoznak az önkormányzat tevékenységével, ha óvodába, iskolába viszik a gyerekeket, ha egészségügyi ellátást vesznek igénybe, ahogy akkor is, ha csak közlekednek közterületeinken. Az ilyen alkalmak során igyekszünk megmutatni, hogy a szelektív hulladékgyűjtés, az energiatakarékosság, a kerékpározás a mindennapok részévé válva segíthetik közös törekvéseinket.

Az önkormányzat szerteágazó feladatai ellátásához sok ingatlant tart fent, ennek érdekében energiát használ fel, és elkerülhetetlenül széndioxidot bocsát ki. Törekednünk kell ennek a kibocsátásnak csökkentésére. Első lépésként ezt a kibocsátást, a karbonlábnyomot határoztuk meg, ennek rendszeres kiszámításával tudjuk nyomonkövetni eredményeinket.

A zöldfelület-gazdálkodás kulcsfontosságú a klímavédelemben, hiszen a növények széndioxidot vonnak ki a légkörből. Ráadásul kedvezően befolyásolják a mikroklímát is.

Nagyon fontos a lakosok és a civil szervezetek klímavédelmi tevékenységeinek támogatása. Ezt is szolgálja az évente rendszeresen kiírt környezetvédelmi pályázatunk, illetve más módon is támogatjuk a civil kezdeményezéseket.

A várhatóan megszaporodó szélsőséges időjárási helyzetek – például a nyári hőségek – megviselik az emberi szervezetet, különösen a kisgyerekek és az idősebb korosztály van kitéve ezeknek a veszélyeknek. Ezekre az elkerülhetetlen problémákra is fel kell készülnünk.

Sokak számára meglepő lehet, de több olyan terület is van,amelyen a lakosság közvetlenül okozza az üvegházhatású gázok kibocsátásának túlnyomó többségét. A földgáz, a benzin, a gázolaj és a villamosenergia felhasználásából eredő CO₂-kibocsátás is ide tartozik. A lakossági energiafogyasztás több mint felét a fűtés energiaszükséglete teszi ki, emiatt a CO₂-kibocsátás döntő része is ebből ered. A ma elterjedt fűtési rendszerek kifejezetten energiapazarlók, ehhez hozzájárul a lakások rossz hőszigetelése is. Ezért a jelenlegi fűtési rendszerekben nagy lehetőség van a megtakarításra a hatékonyság javításával, a berendezések korszerűsítésével, hőszigeteléssel. A mennyiségi csökkentés mellett a megújuló energiahordozók alkalmazására való áttérés közvetlen megtakarítást jelent.

Az egyre forróbb nyári időszakban egyre nagyobb igény van a lakások légkondicionálására, ami szintén hozzájárul az üvegházhatás növeléséhez. Ezzel szemben a hagyományos hűtési módszerek energiafelhasználás nélkül is növelhetik a komfortérzetet: ilyenek a külső árnyékolók (közöttük a növények) és az éjszakai szellőztetés.

A közlekedési eredetű légszennyezés döntő része a személygépkocsi-használatból ered. Csökkentése kiemelkedően fontos, mivel a személygépkocsi közlekedés az egyetlen terület, ahol minden környezetvédelmi törekvés, műszaki fejlesztés ellenére továbbra is növekszik a kibocsátás. A járművek a CO₂ mellett jelentős nitrogén-oxid-, ózon- és pormennyiséget bocsátanak ki. Az alternatív üzemanyagok térnyerése a vártnál lassabb ütemű, ezért a gépkocsihasználat csökkentése elkerülhetetlen. A közösségi és a nem motorizált közlekedési módok – például a kerékpározás – igénybevételével járulhatunk hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez.

A lakosság mint a mezőgazdasági és ipari termékek, szolgáltatások végső fogyasztója vásárlási döntéseivel közvetlenül befolyást gyakorol ezen szektorok tevékenységére. A tudatos vásárlói-fogyasztói magatartás, a helyi termékek és szolgáltatások fogyasztása olyan eszközök, melyek közvetve a klímavédelem céljait is szolgálják.

A szelektív hulladékgyűjtés és a hulladékok újrahasznosítása is csökkenti az üvegházhatást. Nagy energiamegtakarítást is jelent, ha az adott terméket nem alapanyagából kell előállítani. Sokatmondó, hogy egyetlen alumínium sörösdoboz újrahasznosításával annyi energia takarítható meg, amennyi egy televízió három órás üzemeltetéséhez elegendő.