Kezdőlap / Bemutatkozik a XIII. kerület

Bemutatkozik a XIII. kerület

Városrészünk a Duna bal partjának észak-pesti részén, a pesti homoksíkságon terül el, felszínét a Duna tevékenysége alakította ki, a föld mélye bővízű hőforrásokat rejt. A folyam az ország más területeivel is összekötötte, egyúttal bekapcsolta a nemzetközi kereskedelembe. Történelmünk gyökerei a vaskorba nyúlnak vissza, de a település kiépülése az ipar és a főváros rohamos fejlődését követve indult meg. A kerület a XIX.-XX. század fordulójára a gépipar egyik legnagyobb központja lett és maradt az 1980-as évekig.

A XIII. kerület közigazgatásilag 1938-ban vált önállóvá, amikor az V. kerületi Vizafogó, Kikötő-dűlő és Népsziget, a VI. kerületi Lőportár dűlő, Erdő telkek, Felsőbikarét és Angyalföld részeiből Magdolnaváros néven egyesült. Az elnevezés nem vált mindennapivá, hivatalos is csak néhány évig volt. 1950-től Nagy Budapest létrejöttével a kerület részévé vált Újlipótváros és a Margitsziget, utóbbi 2013-ig, elcsatolták a kerülettől.

A kerület területe 11,33 km², ahol 120 ezer lakos él, a fővárosban a harmadik, az országban a tizedik legnépesebb közigazgatási egység. Az önkormányzat képviselő-testülete 22 fős. Az önkormányzat hitelállomány nélküli, kiegyensúlyozott gazdálkodást folytat, az éves költségvetés meghaladja 40 milliárd, az ingatlanvagyon a 120 milliárd forintot. Óvodába közel 3000, általános iskolába 5300, szakiskolába 1600, középiskolába 7500 gyermek jár. A nemzetiségi önkormányzatok száma 11.

Az elmúlt évtizedekben a kerület gyökeresen átalakult, a fejlődés dinamikusabbá vált, a beruházási kedv folyamatos maradt, megtartotta tőkevonzó képességét, kiemelkedő gazdasági potenciálját. A kerület gazdaságát a multinacionális cégek jelenléte erősíti. Az egykori ipari környezetből napjainkra modern, fejlett városrész lett, nemzetközi vállalatok székhelyével, banknegyeddel, a Váci úti irodafolyosóval. Az „A” kategóriás irodaházakat a legnevesebb magyar építészek tervezték. A rendszerváltás óta a kerületben épült a legtöbb önkormányzati bérlakás 734, 2014-tól valamennyi passzív technológiával.

Testvérvárosaink: Bécs Floridsdorf, Varsó Ochota, Kassa-Délváros, az erdélyi Szováta, és a horvátországi Eszék, amelyekkel évtizedek óta, több területen folyamatos az együttműködés. 2019 óta testvértelepüléseinkről elnevezett parkok is emlékeztetnek a kölcsönösen előnyös kapcsolatra.

Városrészek

Angyalföld

Elnevezésére a legelfogadottabb magyarázat egy Stefan Engel nevű. Dél-Tirolból idetelepült szőlőbirtokos neve, aki az 1770-es évek több terézvárosi kültelki összeírásában szőlőbirtokosként szerepelt. A korabeli térképeken szereplő területet a tulajdonosról Engelsfeld-nek nevezték, melynek tükörfordítása lehet Angyalföld. A kerület városrészei közül a legnagyobb, gyakran az egész kerület megnevezésére használják. Fejlődését nagyban segítette a metró, a hajdani ipari zónák hagyományos jellege átalakult: irodaházak, kis- és nagykereskedelmi egységek, lakóparkok vették át üzemcsarnokok helyét.

Vizafogó

A Dráva utca, a Duna, a Meder utca és a Váci út által határolt terület. Itt épült meg a Transaquincumnak nevezett római kori erődítmény. A terület nevét a tokfélék családjába tartozó nagyméretű halról kapta, amely a Fekete-tengerről a Dunán felúszva a homokos folyam-mederbe rakta le ikráit. Az egykori nyomortanyák helyén, a teherpályaudvar felszámolása után épült meg a Vizafogó lakótelep iskolával, óvodával, bölcsődével. A területen a Dagály Gyógyfürdő, eredetileg Szabadság strand néven 1948-ban nyílt meg. 2007-ben, a strand egy részén épült meg a Duna Aréna. Jelentős fejlesztés a Marina part, a korábban gyáraknak helyet adó rozsdaövezeti területen.

Népsziget

A sziget a város fontos zöldterülete, az Újpesti vasúti hídtól délre eső terület a kerület hivatalos városrésze. Hossza két kilométer, szélessége 250 méter. Hivatalosan Csigás- vagy Saban-szigetként szerepelt, a köznyelv Szúnyog-szigetnek nevezte. Eredetileg a Duna egyik szigete volt, amelyet 1858-ban a balparti Újpesthez kapcsoltak. Közepét erdő, partját sűrű bozót borította, partján építették meg a Pesti és Fiumei Hajógyárat. A szigeten a két világháború között vállalkozók vendéglőket nyitottak. A nyugati, még az 1970-es években is szabadstrandként működő homokos parton, a nyári hétvégeken gyárak üdülőiben, csónakházaiban pezsgő közösségi élet folyt.

Újlipótváros

A Szent István körút, a Váci út, a Dráva utca és a Duna által határolt terület, 1950-től a kerület része. A Margit híd megépítésével egyre nagyobb szerepet kapott a Lipót (ma Szent István) körút, ahol 1896-ban felépült a Vígszínház. A Váci út elején kisebb gépgyárak kaptak helyet, mezőgazdasági gépjavító üzemek létesültek. A területen működő malmok a XX. század elejére megszűntek, a környék gyökeresen átalakult. Egymást követő stílusokban a kis-nagypolgárság részére épültek házak, belső tömbjeiben többségében belső kerttel. A Duna partján álló Palatinus-házak a Világörökség részei, az egykori parkettagyár helyén született meg a Szent István park.

Göncz Árpád városközpont

A Váci úti és a Róbert Károly körúti főútvonalak találkozása kiemelt közlekedési csomópont, a főváros egyik alközpontja. A terület a rendszerváltás utáni első köztársasági elnöknek, írónak és műfordítónak emléket állítva 2012-ben a Göncz Árpád városközpont elnevezést kapta. A névadó ünnepségén emlékkövet avattak, 2018-ban róla készült szobrot állítottak fel. A területen az addigi fontos középületek, mint a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, az Országos, Budapesti és a Pest Megyei Rendőrkapitányság, a József Attila Színház mellett magánberuházásban Agora néven modern, prémium kategóriás irodaház épült.

A kerület története

Angyalföld mai területén, két alkalommal az i. e. VIII. századból származó edények és ékszerek, a földből egymástól 2 km távolságra kerültek elő. A leletek a Duna-Tisza vidéki és az észak-kaukázusi aranyművesség jellegzetes jegyeit mutatták. A szakemberek szerint a kora vaskori aranytárgyakat nem menekülés közben rejtették el, hanem áldozati céllal helyezték a földbe. 1892-ben hat aranylemezzel bevont füles bronzgombból, három aranygyöngyből és három aranyspirálból álló tárgyegyüttest a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg. A másik, 24 gyönyörű, egységes formájú és díszítésű aranytárgyakból álló leletegyüttes a mai Béke utcától keletre épülő ház alapjainak kiásása közben került felszínre. A négy aranytálka, hat aranyozott bronzgomb, három aranygyöngy, egy madár formájú aranylemezzel bevont ékszer és a tíz aranyspirál is a Nemzeti Múzeumba került. A legértékesebb, közel egy kilogramm súlyú aranytálkát a hatóságokat kijátszva külföldre csempészték, ma a londoni British Museumban látható.

A XIX. század végén, folyamkotrás során ókori eredetű, fahíd cölöpkötegeire bukkantak a Rákos patak torkolatánál, a mai Dagály fürdő közelében. A mederből IV. századi faragott római kövek is előkerültek, melyek részei voltak a négyszögletes, 76×78 méter alapterületű, 2 méter vastag fallal és védőárokkal körülvett várszerű építménynek, amelyben a legonárusok vigyázták a fontos átkelőhelyet. Az erőd a Duna túlsó partján lévő Aquincum katonavárosáról a Transaquincum nevet kapta. A Duna áradásai és a barbárok támadásai az erődítményt tönkretették, a köveket elhordták és építőanyagként felhasználták. Először 1815-ben szántás közben, majd 1848-ban a Rákos-patak táján sáncépítés közben találták meg a castrum romjait. 1946-ban az erőd védőfalának kőlapokból álló, halgerincszerű falazatának egy darabját találták meg. 2020-ban a Népfürdő utca keleti oldalán, egy ingatlanfejlesztés előtti feltárás során megtalálták a korábban nem ismert erődön belüli kőépület és az erőd déli falának egy részét.

A rómaiak bukásától a honfoglalásig különböző népcsoportok (hunok, keleti gótok, gepidák, longobárdok, avarok, frankok, szlávok) váltották egymást ezen a területen. Árpád és a hazát kereső honfoglaló fejedelmek Anonymus szerint népükkel Rákos mezején ütöttek tábort, majd innét indultak tovább a megyeri révhez. A később idetelepült kis falvak néhány száz évig tartották magukat, az apácák tulajdonában levő Új-Jenő és a halastóval is rendelkező, eredetileg Besenyő, majd Szentlászló nevű település elnéptelenedett. A révészek, hajósok és halászok lakta Jenőt és az Agaras tó mellett a szerzetesek tulajdonában levő Vizafogót a terjeszkedő város kebelezte be. 1277-től a mohácsi vészig számos országgyűlést tartottak itt. Ezeket az uralkodó általában áprilistól a hideg idő beálltáig, novemberig hívta össze, s átlagosan egy-két hétig tartottak. A nagyszámú fő- és köznemes sátrakban és a környező falvak házaiban lettek elszállásolva, a katonák és a lovak ellátását a Duna és a Rákos-patak vize biztosította.

XVII–XVIII. századi emlékünk az Ördögmalom, melynek épülete sokszori átépítés után maradt fenn az 1960-as évekig. 1846-ban megnyílt a határunkon a Váci vasútvonal, 1966-ban az első lóvasút, 1876 átadták a Margit, 1896-ban az Újpesti vasúti hidat. A Váczi temető használatával a terület Pest város részévé vált, megkezdődött a közművek fejlesztése. A század második felében a külső Lipótvárosban megkezdték működésüket a gőzmalmok. Az ipar kezdeteként elindult az első Magyar Gépgyár, Höcker Antal Gőzkazán- és Gépgyára, Láng László későbbi gépgyárának elődje a Váci úton. A hajógyártás bölcsőjeként Hartmann József megalapította kovácsműhelyét. A gyárak kiszolgálására a bevándorlók tömege telepedett meg a Váci út két oldalán húzódó gyárak közelében. Legtöbben a főváros körüli településekről és a Felvidékről érkeztek, egy részük idénymunkásként, számuk a század végére csaknem megháromszorozódott. Az etnikai sokszínűség miatt a kerület első iskoláiban eleinte magyar és német nyelven tanítottak.

Angyalföldön főleg gyárakban foglalkoztatott munkások, Újlipótvárosban kis- és nagypolgárság részére épültek házak. Óvodákat, iskolákat, kórházakat adtak át, templomok épültek, mozikban, kávéházakban, sporteseményeken lehetett szórakozni. 1938-ban önálló közigazgatási egységként megalakult a XIII. kerület, az Elöljáróság épülete a Béke téren kapott helyet. A II. világháború alatti bombázások és az utcai harcok jelentős károkat okoztak. Raoul Wallenberg és más embermentők tevékenysége ellenére a vészkorszak súlyos emberveszteséggel járt, elsősorban a zsidóság körében. A kerület 1950-től Újlipótvárossal és a Margitszigettel bővült, az elöljáróságot a tanácsrendszer váltotta. A Rákosi-korszak hibái ellenére a kerület ebben az időszakban fejlődött. Az 1956-os forradalmat követő konszolidáció után sorra épültek az új középületek, lakótelepek, az óvodák, iskolák, elindult a metró. A rendszerváltást követően gyökeresen átalakult a kerület, a dinamikus fejlődés látványos változást eredményezett.