Dr. Ádám György
2002
Orvos, pszichofiziológus
Nagyváradon, Romániában született 1922-ben. A kolozsvári egyetemen‚ s a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett 1949-ben. Ezt követően kórházi orvos, 1950-1966 között (3 év megszakítással) a Budapesti Orvostudományi Egyetem élettani Intézetének munkatársa. 1952-1955 között a leningrádi Pavlov Intézet aspiránsa, az orvosegyetem élettani Intézetében idegélettani munkacsoportot szervezett és vezetett, 1966-1992 között az ELTE TTK egyetemi tanára, az általa alapított összehasonlító élettani tanszék vezetője, az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója. 1972-1978 között az ELTE rektora, 1992 után kutatóprofesszora. 1972-1977 között az MTA elnökségének tagja. 1978-1990 a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos elnöke. 1994-től a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke volt. 1970-től az MTA levelező, 1979 óta rendes tagja volt. A Szentpétervári Állami és a Mexikói Autonóm Egyetem díszdoktora, az Európai Művészeti és Tudományos Akadémia (Párizs), az Amerikai Viselkedés-Orvostudományi Akadémia, a Nemzetközi Agykutató Társaság, valamint több további külföldi szakmai tudományos társaság tagja, illetve tiszteletbeli tagja volt. 1988-ban Állami díjat, 2007-ben Széchenyi-díjat kapott.
Főbb művei: Élettan pszichológusoknak (1966), Interception and Behavior (1967), Érzékelés, tudat, emlékezés (1969, angolul, oroszul, németül is), Összehasonlító élettan (Fehér Ottóval, 1975), A megismerés csapdái (1988), Élettan biológusoknak (társszerkesztő, 1988). 1949 óta lakója kerületünknek, 2013-ban hunyt el.
