Kazimir Károly
2000
Rendező, színházigazgató
Budapesten, 1928-ban született (elhunyt 1999-ben). A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1953-ban végzett. 1945-1948 között vidéki színházakban színész, 1953-tól a budapesti, 1955-től a miskolci Nemzeti Színház, 1957-től a budapesti Petőfi Színház, 1958-tól a Vígszínház rendezője. 1961-1972 között a Thália Színház művészeti vezetője és főrendezője, 1972-től igazgató-főrendezője.
1958 óta a nyári Körszínház, 1965 óta a Thália Stúdió kezdeményezője és irányítója. 1959 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1987-1990 között rektora. 1963-1980 között a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára. Jászai Mari-díjas (1956, 1962), SZOT-díjas (1964), Kossuth-díjas (1965), érdemes művész (1970), kiváló művész (1978).
Főbb rendezései: Antigoné, Optimista tragédia, Pesti emberek, Lüszisztraté, Állítsátok meg Arturo Uit!, Rozsdatemető, Az ördög és a jóisten, A helytartó, Tóték, Isteni színjáték, Cid, Kalevala, A holdbéli csónakos, Mario és a varázsló, Bál a pusztán, A csendes amerikai, Bánk bán, A Mester és Margarita, Történelem alulnézetben, adaptációi: Rámájána, Csúsingura, Karagoz, Ezeregyéjszaka, Gilgames, Petruska, Gargantua és Pantagruel, Hiawata, Énekek éneke, Thyl Eulenspiegel, A magyarországi fenevad, Vissza Matuzsálemhez, Akárki, Szép asszonyok egy gazdag házban, Dekameron. Könyvei: Petőfi a Körszínházban (1968), A népművelő színház (1972), Világirodalom a Körszínházban (1975), Színházi műhely (1975), Színház a Városligetben (1986), És mi lesz a színházzal? (1987), Színházi mesék (1990).
