Pataki Ferenc
2000
Szociálpszichológus, pedagógus
Szentesen született 1928-ban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen történelmet, szociológiát, filozófiát tanult, a moszkvai Lenin Pedagógiai Főiskolán pszichológia-pedagógia diplomát szerzett, 1953-ban. 1948-tól a Petőfi Sándor történészkollégium igazgatója, 1949-ben a Nékosz főtitkára, részt vett a Petőfi Kör vezetésében, 1956-tól általános iskolai tanár. 1961-től pedagógiai továbbképző és kutató intézmények munkatársa, 1965 óta az MTA Pszichológiai Intézete munkatársa, 1972-től igazgatóhelyettese, 1976-1993 között igazgatója, 1993 óta kutatóprofesszora. Az ELTE-n szociálpszichológiát oktat, egyetemi tanár. A Pszichológia szerkesztőbizottságának elnöke. 1988-1990 a Minisztertanács Tanácsadó Testületének tagja. 1988-ban az Új Márciusi Front alapító tagja. 1985-től az MTA levelező, 1990 óta rendes tagja, 1993-1996 között alelnöke, 1996 óta a Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke. Apáczai Csere János-díjas (1977), Nemzetközi társadalomtudományi-díjas (1984), Széchenyi-díjas (1995).
Főbb művei: Az utópista szocializmus pedagógiája (1961), Makarenko élete és pedagógiája (1966), Utak és válaszutak a mai szociálpszichológiában (1976), Társadalomlélektan és társadalmi valóság (1977), Az én és a társadalmi azonosságtudat (1982), Nevelés és társadalom (1982), Identitás, személyiség, társadalom (1987), Közösségi társadalom: eszmény és valóság (1988), Rendszerváltás után: társadalomlélektani terepszemle (1993), Bűnbakképzési folyamatok a társadalomban (1993), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetettje (2008), Hazám-díjas (2009).
2015-ben hunyt el.
