Tátrai Vilmos
1999
Hegedűművész
Kispesten született 1912-ben (1999-ben hunyt el). A Zeneművészeti Főiskolán végzett 1931-ben, a Nemzeti Zenedében 1934-ben, Waldbauer Imre és Rados Dezső tanítványa volt. 1927-től a Fricsay Richárd honvédzenekarának, 1932-től a Budapesti Hangversenyzenekar tagja, közben 1936-1937 a Buenos Aires-i Rádiózenekar vezetője volt. 1940-1944 között a Budapest Székesfővárosi Zenekar, 1945-től a Rádiózenekar, 1946-1978 között a Fővárosi Zenekar (Állami Hangversenyzenekar) hangversenymestere.
1946 óta a Tátrai-vonósnégyes, 1957 óta a Magyar Kamarazenekar alapítója, vezetője. 1947-1954 között a Nemzeti Zenede, illetve a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, 1965 óta a Zeneművészeti Főiskola tanára, 1971 óta egyetemi tanár. Európa szinte minden országában és Japánban is szerepelt. 36 nemzetközi versenyen volt zsűritag. A nemzetközi Bartók-verseny első díjasa (1948), Liszt Ferenc-díjas (1952, 1972), Kossuth-díjas (1958), érdemes művész (1966), kiváló művész (1970), Pro urbe Budapest-díjas (1979), Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjas (1985, 1987), Musica Omnium-nagydíjas (1993), brüsszeli és párizsi nagydíjas. Mintegy 200 hanglemezfelvétele készült, 64 magyar mű ősbemutatója, 52 külföldi mű első előadása, kottapublikációk, tanulmányok fűződnek nevéhez.
