Az “Ember az emberért” esélyegyenlőségi díjat 2009-ben hozta létre a XIII. kerületi Önkormányzat. Olyan emberek tevékenységét ismerjük el ezzel a díjjal, akik hozzáállásukkal, hétköznapi cselekedeteikkel sokat tesznek az esélyegyenlőség érvényesüléséért a XIII. kerületben.
„Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindig, minden körülményben.”
(Arany János)
1986-ban kezdett dolgozni az ország egyik legrégebbi lakóhelyi sportegyesületében, az Angyalföldi Természetbarát és Testedző Egyesületben sportszervezőként, majd 1988-tól 1999-ig az egyesület ügyvezető elnöke volt. Ez idő alatt sokat tett a sportegyesület fejlesztéséért, a szakosztályok bővítéséért.
Az ő kezdeményezésére és szervezésével jött létre az Angyalföldi Sportfesztivál, a 120 csapatos labdarúgó terembajnokság, a túrkevei nyári bentlakásos gyermek sporttáboroztatás, és számos lakóhelyi és szabadidős sportesemény. 1999-től a XIII. kerületi székhelyű Wallis Rt-nél dolgozott, ahol a Wallis Sport Club elnöke volt. 2003-ban a Magyar Curling Szövetség főtitkárává választották, 11 éven keresztül látta el feladatát. 2016-tól az Angyalföldi Természetbarát és Testedző Egyesület klubigazgatója, 2023 óta ügyvezető elnöke. Az Egyesület jelenleg 3 kondicionáló termet, bowlingpályát üzemeltet, 12 szakosztállyal rendelkezik.
Elhivatottságának és fáradhatatlanságának is köszönhető, hogy a sportegyesület egyre bővülő kínálattal működik. Személyes, jó kapcsolatot alakított ki a kerület sportolni vágyó lakosságának, különösen a szépkorúak nagy részével. Sikeresen szervezi a XIII. Kerületi Nyitott Hétvégék, az Angyalföldi Futóklub és a XIII. Kerületi Szabadtéri Kondipark Programsorozat eseményeit. Az egyesület képviseletében aktív tagja a XIII. kerületi Civil Kerekesztalnak.
Főváros és a XIII. kerület lakosságának egészségmegőrzése és szabadidejének hasznos eltöltése érdekében közel négy évtizeden át végzett elkötelezett és eredményes sportvezetői és sportszervezői tevékenységért szavazták rá.
Baján született, érettségi után a bajai kórházban helyezkedett el, 20 éves korában jött Budapestre tanulni és dolgozni. A Rókus Kórházban volt arra lehetősége, hogy munka mellett kitanulhassa a laborasszisztensi szakmát és két év múlva egy szakosító képzésen is részt vegyen. A képzést követően mikrobiológiai szakasszisztens lett. Az embereket megbetegítő gombákat tanulmányozta, kutatta és az lett a fő szakterülete. Egy évet Jemenben dolgozott egy sivatagi kórházban. Az egészségügyben 40 évet dolgozott, az Országos Epidemiológiai Központból ment nyugdíjba 2017-ben.
2008-ban ismerkedett meg a chi-kung tornával, egy Magyarországon élő Shaolin mestertől, aki az egészség megőrző chi-kungot oktatta. Miután saját bőrén is tapasztalta jótékony hatását, nyugdíjba vonulását követően úgy érezte, hogy segíteni tudna másoknak is, ha ezt a tudást tovább adná.
A Jász utcai Évgyűrűk Idősek Klubjában 6 éve tart minden hétfőn Chi-kung tornát. Neki köszönhetően a szépkorúak elsajátíthatják a Chi-kung művészetét, akár a legcudarabb téli időjárásban is. A hétfői foglalkozáson a cél a test és a lélekenergiájának harmonizálása, a test erősítése. Az időjárás sosem szab gátat foglalkozásnak, klubtagjaink ragaszkodnak hozzá, hogy kint a szabadban, jó levegőn tornázzanak.
Legidősebb, foglalkozáson rendszeresen részt vevő klubtag idén lesz 87 éves. 2023-ban összesen 524 fő vett részt a programjain. Vannak, akik a kezdetektől járnak és nagyon sok pozitív változásról számoltak be a torna eredményeként. Mozgásuk sokkal könnyebbé vált. Van, aki a szédülés elleni gyógyszert hagyhatta el, másnak a vérnyomáscsökkentő gyógyszer vált feleslegessé.
Holokauszt túlélőként Kecskeméten érettségizett, majd a kecskeméti tanyavilágban lett tanító. 1957-1959 között a Rabbiképző Szemináriumban Scheiber Sándor növendéke volt. 1961-ben újságíró-gyakornokként dolgozott Szolnokon, közben a MÚOSZ újságíró iskoláján tanult. Újságírói pályája 1962-ben indult. 1977-től volt rovatvezető, főszerkesztő-helyettes és főszerkesztő is, olyan orgánumoknál, mint az Ország- Világ hetilap, a Magyarország, a Magyar Hírlap és a Népszabadság.
Majd’ ötvenéves volt, amikor megjelent első regénye, „A gyilkosok hajnalban kelnek”. Onnantól már évente állt elő újabb és újabb regényekkel, elbeszélésekkel, novellakötetekkel. Vidéken töltött éveinek élményeiből, az ottani zsidó közösség gondolatvilágából táplálkozva írt egy letűnt világról, de nem állt meg itt. Fontosnak érezte, hogy a zsidó magyarok, nemzeti büszkeségeink pályájának bemutatásával hozza közel egymáshoz a közösségeinket. Íróként, újságíróként is hitt az élő szó, a párbeszéd, az eszmecsere, a személyes találkozás erejében. Ezért az évezred küszöbén megalapította a Füst Milán Szellemi Páholyt, miközben eredeti hivatását a Remény társadalmi, közéleti és kulturális folyóirat főszerkesztőjeként és a Közgazdász szerkesztőbizottságának tagjaként folytatta.
Benedek István Gábor számos elismerést és kitüntetést kapott, köztük a Magyar Televízió Nívódíját 4 alkalommal, a Népszabadság-díjat 3 alkalommal, a Rózsa Ferenc-díjat 1998-ban, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollát 2010-ben, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét 2017-ben, a Magyar Zsidó Kultúráért Életmű-díjat 2018-ban, a Nagy Lajos Irodalmi Társaság Emlékérmét 2018-ban.
Farkas Pál 1948-ban született Budapesten. Iskoláit Budapesten végezte: 1976-ban mechanikai műszerész, 1977-ben targoncavezetői szakvizsgát tett. Pályafutását ötven évvel ezelőtt, 1963-ban a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában kezdte, ahol kezdetben betanított munkás, majd műszerész volt, végül műszakvezetőként dolgozott. Már munkája mellett fontosnak tartotta munkahelyi és lakókörnyezetében az emberi kapcsolatok ápolását, a szükséget szenvedők támogatását, a közügyek felkarolását. Soha nem akart munkahelyet változtatni, szerette munkáját, tisztelte vezetőit és munkatársait, kezdettől fogva arra készült, hogy első munkahelyéről megy nyugdíjba. Végül mégis munkahely-változtatásra kényszerült, amikor a gyárat bezárták. A Keleti Károly Szakközépiskolából 2008-ban, negyvenöt év munkaviszony után ment nyugdíjba, de közéleti aktivitásából a mai napig nem vett vissza.
Egyénisége, embersége, segítőkészsége széles körben ismert, személyét köztisztelet és megbecsülés övezi. 2006 óta az Angyalföld Polgárőr Szervezet tagja. A kerületi kulturális rendezvények lebonyolításának elmaradhatatlan, aktív résztvevője. Hetenként több alkalommal vesz részt csoportjával közbiztonsági járőrözésen, tevékeny részvételével hozzájárul a polgárőri szolgálat elismertetéséhez, közmegbecsüléséhez. Lakókörnyezetében támogatja és segíti a rászoruló idős embereket, és a nehéz anyagi körülmények között élő családokat. Ha kell, az idős lakótársaknak ügyet intéz, vásárol, ha kell, használt ruhát és használati cikkeket gyűjt, és mindig szakít időt arra, hogy meghallgassa mások gondjait, problémáit. A világméretű covid-járvány legnehezebb, állami korlátozó intézkedésekkel járó időszakában, az orosz-ukrán háború kirobbanása után és a kerületi Lokálpatrióták idén meghirdetett adománygyűjtő akciója során tapasztalt részvéttel, empátiával, tevékeny humanizmussal párosuló, fáradhatatlan segíteni akarása egyedülálló, példamutató.
Farkas Pál a napokban lesz 75 éves, de ha szükség van rá, nem ismer lehetetlent. Az önkormányzat intézményeivel, szakembereivel együttműködve nap mint nap újabb és újabb feladatokat vállal a magányosan élő idős emberek támogatásában, problémáik megoldásában, a tágabb közösséggel kialakított kapcsolataik ápolásában.
Dr. Sólyom Éva házi gyermekorvos tanulmányai során mindvégig az orvosi pályát tekintette céljának. Kitűnő eredménnyel diplomázott 1971-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán, és azóta a gyermekorvosi hivatásnak él, gyermekorvosként dolgozik. 1977. május 1-jétől a mai napig a XIII. kerület szeretett és megbecsült gyermekorvosa. A területi gyermekorvosi munka keretében folyamatosan ellátott iskolaorvosi teendőket is, 1994-ben az iskola-egészségtan és ifjúságvédelem szakképesítést is megszerezte. Kollégáival, munkatársaival kiegyensúlyozott, jó kapcsolatokat ápol, támogatására sokan és sokszor számíthattak, számítanak, segítőkészsége közismert. Az eltelt évek alatt sok-sok gyermeket látott felnőni, az általa kisgyermekként gondozottak időközben szülők, sőt egyesek már nagyszülők lettek, miközben ő változatlanul a család gyermekorvosa.
Bugledits Melinda aktív közéleti személy Újlipótvárosban, az Újlipótvárosi Szülők és Barátaik csoport egyik alapítója. A virtuális közösség gyakran fog össze közös ügyekért és a közösség tagjaiért. Sokat segített Áronnak, a kisfiúnak, akire fél éves korában nagyon gyakori epilepsziás rohamok törtek. Gyűjtést szervezett a kisfiú számára, a zeneiskolában koncertet, melynek bevételét neki ajánlották fel. Vásárt szervezett és a helyi boltosokat is meggyőzte a gyűjtés fontosságáról. 12 éve hozta létre az Újlipótvárosi Szülők és Barátaik közösségi oldalt, aminek ma már 2700 tagja van. Börzét szerveznek a kinőtt gyerekruhákból, vagy jó szakembereket ajánlanak egymásnak a kerületi anyukák és apukák. Először csak egyfajta beszélgetős oldal volt, de ma már szinte egy újlipótvárosi kisokosként működik. Minden tevékenysége, jelzése azt mutatja, hogy lokálpatrióta, és nemcsak írásban, hanem cselekedeteivel is aktív. Bejegyzéseivel erősíti a szolidaritás, az egymás elfogadása, a tolerancia fontosságát. Többször szerveztek jótékonysági süteményvásárt. A cél valakiért, valakinek megsegítésért szervezett akció. Támogattak menekülteket, a gyermekeiket egyedül ápoló szülőket.
Oroszlán Zoltánné, 1987 óta a Magyar Vöröskereszt Budapesti Szervezetének munkatársa. Munkáját a XIII. Kerületi Területi szervezetében kezdte és a mai napig is itt dolgozik. Szakmai munkáját és a szociálisan rászorulók iránt empatikus hozzáállása miatt Területi Szervezet vezetője lett. Munkájával, szervező készségével, pozitív személyiségével rövid időn belül beilleszkedett a kerületi szociális ellátó rendszerébe, a civil szervezetek helyi tevékenységébe. A kerület lakói felé kellő empátiával, odafigyeléssel és segítségnyújtás szándékával fordul. Mindenkihez van egy kedves, megnyugtató szava. Jó munkakapcsolatot ápol a kerületi intézményekkel, civil szervezetekkel, egyházakkal. Vezetése alatt a civilszervezetek javaslata alapján a Magyar Vöröskereszt Budapesti Szervezete XIII. Területi Szervezete – 2020. évben – elnyerte a Civil Vándordíjat. A szociális segítségnyújtás mellett szervezi a véradást. XIII. Kerületben végzett 34 éves tevékenysége példamutató, ünnepségeivel számos család, kisgyermek részére szerzett örömteli pillanatokat. Minden területen munkáját emberek segítése, empátia, felelősség a hozzáfordulók iránt, együttműködés a XIII. kerületi szervezetekkel jellemzi.
1934-ben született Budapesten. 1960-ban szerzett diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. 1964-ben csecsemő- és gyermekgyógyászatból szakorvosi képesítést szerzett.
A Debreceni Egyetem Gyermekklinikáján kezdett el dolgozni, majd a budapesti János Kórház Gyermekosztályán volt segédorvos. 1966. október 1-től nyugdíjazásáig, 40 éven keresztül
a XIII. kerületben dolgozott körzeti gyermekorvosként. Mindenhol ott állt, ahol valaki elesett volt, ahol valakinek segítségre volt szüksége. Teltek-múltak az évek, évtizedek, az ő kitartása, empátiája mit sem változott, türelemmel, szeretettel dolgozott, hiszen mindig a beteg gyermekek érdeke volt a legfontosabb. Csaknem 4 évtizedes áldozatos munkája elismeréseként 2005-ben Budapest Főváros XIII. Kerületért Díj elismerésben részesült. 2006-ban nyugdíjas lett, de szakmáját nem adta fel és napjainkban továbbra is elhivatottan látja el ifjúsági orvosként szakorvosi feladatait. Azóta is rendületlenül rója az óvodákat, iskolákat, gondozza a gyerekeket. Mindenkihez van egy kedves szava. 2011-ben az alapellátás területén nyújtott kimagasló háziorvosi tevékenységéért az Országos Alapellátási Intézet címzetes főorvosi elismerésben részesítette. 2013-ban az egészségügyi ellátás érdekében kifejtett kiemelkedő szakmai tevékenységért Pro Sanitate díjat vehetett át.
Gergely Dezső 1932-ben a fővárosban született, de aztán sokfelé megfordult az országban. A vándorlás során a legkülönfélébb emberekkel hozta össze a véletlen: munkásokkal, szegényekkel, cigányokkal. 1989-től a HÍD Tanácsi-Egyházi Családsegítő Szolgálat munkatársa lett, családgondozóként tevékenykedett 1995-ig. Családgondozói munkája során is kiemelten foglalkozott a cigány kisebbséghez tartozó kliensekkel. Sokat tett azért, hogy enyhíteni tudjanak a napi gondjaikon. Cigánymissziót és jótékonysági rendezvényeket szervezett, karitatív akciók kötődnek a nevéhez. Cigánypasztorációs és családsegítő munkáját a XIII. kerületben és Monoron a HÍD Családsegítő Szolgálat keretén belül végezte. Gergely Dezsőt a XIII. kerületben a cigányok rashajjá, azaz papjukká fogadták. Az Amari Sunto Marija Cigánymissziós Alapítvány, a Budapesti Cigány Misszió vezetője volt. Több évtizedes cigánymissziós tevékenységét ismerte el a Magyar Állam, amikor a Jezsuita Rendtartomány ajánlására Kisebbségekért Díjjal tüntette ki 2011-ben.
A XIII. kerületi lakosság körülbelül 320 fős részének (az „Őszikék” Idősek klubja tagjainak és a klub rendezvényeire más klubokból járó kerületi lakosoknak) egészségesebb életét szolgáló kiemelkedő tevékenységet végez. 8 éve rendszeres életmód-beszélgetéseivel és a részben általa vezetett meridián-tornákkal a legtöbbet teszi azért, hogy önellátási képességünket öregedő korunkban se hagyjuk beszűkülni, és ezzel esélyünk legyen a szép és egészséges öregedésre. Ő az idős emberek élet-esély egyenlőségéért küzd. Nemcsak a klubban tart foglalkozásokat, hanem a klubon kívül is segítséget nyújt azoknak, akik erre egészségügyi problémáik miatt rászorulnak.
A Nyugdíjasok Budapesti Szövetség elnökeként elkötelezett és kitartó tevékenységet végez az aktív időskor meghosszabbítása, valamint az azt követő gondozást, ellátást igénylő inaktív időskor megfelelő életkörülményeinek biztosítása, az ehhez szükséges szolgáltatások javítása, azaz nyugdíjasok élethelyzetének javítása iránt. Elnök asszony személyisége, a nyugdíjasok érdekében az Önkormányzattal kötött „szerződése” tükrözi a Szövetség honlapján szerepelő “Az optimista hitvallás” szellemiségét. Elnök Asszony nemcsak hisz benne, hanem minden cselekedete ezt tükrözi.
1982 óta dolgozik kerületünkben, a Nyírő Gyula kórház belgyógyászatán, mint belgyógyász szakorvos. Az itt eltöltött évtizedek alatt több ezer kerületi lakosnak volt kórházi kezelőorvosa. Több kedvező visszajelzés, hálás szavak bizonyítják főorvos asszony szakmai hozzáértésen túl emberségét, szakmai tudását, magas fokú empátiáját. A betegnek megbíznak szaktudásában és bizalommal fordulnak hozzá. Minden beteg egyenlő és fontos számára. A munkája során fontosnak tartja az orvos és a beteg közti kölcsönös kommunikációt és a kölcsönös bizalmat.
Életpályáját gyógypedagógusi hivatásának és lakóhelyének szeretete, valamint a tanítványai és a lakótársai iránti önzetlen segítőkészség jellemezte. 1974-től pedagógus, gyermekvédelmi felelős, oktatásvezető, mellette pedagógus szakszervezeti titkár és gyámhivatali hivatásos gondnok volt. 2006-ban, mint igazgatóhelyettes vonult nyugállományba. Ezt követően még több időt és energiát szánhatott a Dagály utca környékére, ahol közel 50 éven át lakott. 1998-tól kerületi önkormányzati képviselő, ötször választották újra. Előbb az Oktatási, Kulturális és Sport, majd a Szociális, Egészségügyi és Művelődési Bizottság tagjaként tevékenykedett. Tagja volt a Lokálpatrióták Egyesületének és az Angyalföldi Polgárőrségnek. Életének 70. évében tragikus hirtelenséggel távozott el közülünk.
1983-ban végzett a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán. 1986-ban a Műszaki Főiskolán villamosipari műszaki tanári diplomát szerzett. 10 évig tanított fizikát és technikát az Országbíró Lakótelepi Általános Iskolában. Osztályfőnök, a kerületi fizika munkaközösség-vezető, majd 1993-tól igazgatóhelyettes lett. 9 évig dolgozott a Pedagógiai Kabinetben, majd 2005-től már igazgatóként. Ezt követően az önkormányzat Művelődési, Ifjúsági és Sport Osztályát vezette. Egész pályafutása a gyermekek és a pedagógusok szolgálata jegyében telt. Szakmai elhivatottsága vezetőként egyaránt megmutatkozott. Az élethosszig tartó tanulás eszméjét a saját példájával népszerűsítette és folyamatosan szorgalmazta.
Nyugdíjas pedagógus, szakszervezeti titkár . Az Ady Endre Gimnáziumban töltött évei alatt diákjai nem csak szakmai felkészültségében lehettek biztosak, gyorsan megtapasztalták, hogy különféle ügyes-bajos dolgaikkal is bátran fordulhatnak hozzá. Hátrányos helyzetű diákjainak megsegítésére minden követ megmozgatott, mindig igyekezett a legoptimálisabb megoldást megtalálni. Közvetlen, megnyerő személyisége is hozzájárul ahhoz, hogy volt tanítványai évek, évtizedek távlatából is felkeresik, beszámolnak neki életük alakulásáról. A közösség iránti elkötelezett felelősségérzetét ismerték fel kollégái, amikor szakszervezeti titkárrá választották. Ezt a feladatát mind a mai napig szakszerűen, teljes odaadással végzi. Tevékenységének középpontjában a pedagógusok helyzetének jobbítása áll.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa, a Dagály utcai könyvtár vezetője. 1986-tól a XIII. kerületi Dagály utcai könyvtár könyvtárkezelője, csoportvezetője, 1999 óta pedig vezetője. Elsőként, számítógépes katalógussal és kölcsönzéssel várta látogatóit. Vezetése alatt, 2012 nyarán, a fővárosban elsőként a Dagály Strandon nyitottak strandkönyvtárat. Rendszeresen szervez a könyvtár kiemelt rendezvényeihez kapcsolódó programokat: játékkiállítással egybekötött retrópartit a legendás lemezárugyár dolgozóival és játékgyűjtők közreműködésével, Kire ütött ez a gyerek? címmel gyereknevelést segítő foglalkozássorozatot, Ismert házak – ismeretlen fotókon címmel pedig kiállítást lakossági fotókból, melyeket digitalizálást követően a könyvtár honlapján is elhelyeztek. Évek óta szervezője és oktatója az idős olvasók számára szervezett számítógéphasználó-képző foglalkozásoknak.
Életét végigkíséri a másokon való segítés. Korábban a SZÜV-nél, utóbb, nyugdíjba vonulásáig hivatásos szociális munkásként sokat tett a hátrányos helyzetű emberekért, a leszakadók felzárkóztatásáért. Nyugdíjba vonulása óta tevékenyen részt vesz a lakóterületi karitatív munkában. Tagja volt az ASZE elnökségének, jelenleg az ASZE felügyelőbizottságának. Szenvedélyesen, gyakran nagy átéléssel képviseli az elesett emberek életét, életútja, kerületünkben kifejtett tevékenysége alapján méltán részesül az esélyegyenlőségi díjban.
Az Árpád-hídi lakótelepen él, meghatározó társadalmi munkása a szűkebb és tágabb értelemben vett lakókörnyezetének. Komoly szervezőmunkát végzett az ASZE megalapításánál. Annak létrejötte után egyik vezetőségi tagjaként lelkesen dolgozott a boltok működőképességéért, és hogy a lakosság korán jusson hozzá a legalapvetőbb élelmiszerekhez. Hozzáállása a közösségi munkákhoz példaértékű, és mint ilyen, példaként is állítható a jó szándékú, tenni akaró emberek elé. Jelenleg is aktív tagja a kerületi polgárőrségnek és az ASZE felügyelőbizottságának. Közéleti munkásságának meghatározó része az elesettek felkarolása.
Az Éjféli Kiáltás Misszió vezetője. A szervezet fő feladata a szociálisan rászorulók természetbeni támogatása. Az ún. „morzsavásárok” tartásával az állampolgárok nagyon kedvezményes áron jó minőségű termékhez, főleg ruházathoz juthatnak. A fiataloknak nyelvet tanítanak, játékos német foglalkozásokat tartanak óvodásoknak. Elsőként vállalták fel a tartós munkanélküliek 30 napos foglalkoztatását. További egy év támogatással segít azoknak, akik képtelenek a munkaerő piacon elhelyezkedni. A kitüntetett az átadást követően elmondta, hogy ezentúl is felelősségének érzi, hogy segítsen az önkormányzat és az egész kerület ilyen irányú tevékenységében.
Három szakvizsgával rendelkező kerületi háziorvos, számos kerületi család ellátásról gondoskodik. Ez a feladat nemcsak orvoslást, hanem az emberek lelki segítését is szolgálja. Korrekt és szakmailag felkészült orvos. Mindig segítőkész, bármilyen időpontban türelmesen vizsgálja meg a beteget. Nyitott az új módszerek iránt, és kedves határozottságával segíti a gyógyulást. Legtöbb betegét jól ismeri, több helyen már családtagként fogadják, és szívesen fordulnak hozzá jó tanácsért. Megköszönve az elismerést a díjazott a prevenció szükségességét hangoztatta, mint mondta sokak egészségét javíthatjuk ezáltal, de nem kell szégyellni nekünk menni a beteghez akár otthonukban is megkeresni őket.
Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség lelkipásztora Szloboda József, aki 1990-tôl tölti be az egyházközség vezető lelkipásztori tisztét. Ebben az időszakban -1996-98-ig – ment végbe a templom teljes belső felújítása. Rendszeresen szerveznek gyermektáborozásokat, kulturális programokat. Munkásságára végig jellemző a segítségnyújtás, mások támogatása, gyámolítása, az egyházközség összekovácsolása. Fontosnak tartja, hogy idősekkel törődjenek és szeretettel bánjanak. 1995 óta működő XIII. kerületi Szociális Kerekasztal vezetője, ez idő óta a kerület szociális életében is aktívan részt vesz.
12 éve lakik a XIII. kerületben, és 24 éve dolgozik házi gyermekorvosként a Révész Utcai Gyermekrendelőben. Mindig is fontos volt számára, a betegségek gyógyítása mellett a prevenciós munkája. 1995-től kollegiális vezető Ifjúság- és iskolaorvos a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában, a Csupa-csoda Óvodában (Hegedűs Gyula utca 123-125.)
Három éve a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika alapítványának munkáját is segíti. A védőnői hálózattal együttműködve évek óta aktívan támogatja a kerület családi egészségnapi programjait, rendezvényeit. Anyatejes Világnap és kerületi világnap rendszeres szervezője és egyben kezdeményezője volt.
Egész életében a XIII. kerületben lakott. A városrészt nem kizárólag lakóhelyének, hanem hazájának is tekinti. Nyugdíjas éveiben is aktív életet él. A rá jellemző lelkiismeretességgel, pontossággal és odaadással képviseli a XIII. kerületben élő nehéz helyzetben lévő családok, nyugdíjasok érdekeit. Empatikus érzékkel megtalálja a segítségnyújtás formáját, majd érdemben is segít. Részt vesz az Angyalföldi Szociális Egyesület életében, az első szociális bolt nyitása óta a bolthálózat munkájában. Idős kora ellenére aktív. Példát mutat az embereknek, hogy a nyugdíjas éveket, hogyan lehet derűvel és sok emberen segítő munkával eltölteni.
Tíz év óta a Diótörés Alapítvány kuratóriumának elnöke. Nyitott az új dolgok iránt, folyamatosan pályázatokkal igyekszik gazdagítani az alapítvány munkáját. Elkötelezett szociális munkás. Az alapítvány kerületünkben 2005-ben kezdte meg a tevékenységét. Részt vesz a hajléktalanok ellátásában. A nappali melegedőben és a tartós munkanélküliek részére foglalkozásokat szervez. A XIII. kerületben élő volt állami gondozottak érdekeit képviseli, a hajléktalanná válásukat igyekszik megelőzni. Személyisége, elkötelezettsége a gyakorlati szociális munkához példamutató. A halmozottan hátrányos helyzetű, gyakran kilátástalan helyzetben élő fiatalokat, munkanélkülieket, hajléktalanokat segíti, velük közösen, de hangsúlyozottan nem helyettük cselekedve.
Az Angyalföldi Mozgássérült Szervezet alapítóinak egyike, mivel betegségéből adódóan mindig a hozzá hasonló embereken szeretett volna segíteni. A kezdetben 12 fővel indult szervezet 1979 óta működik, ma a Mozgássérültek Budapesti Egyesületéhez csatlakozva. A szervezet vezetését 2004-ben vállalta el, napjainkban 90 tagot számlálnak. Név szerint személyesen ismeri a tagokat, követi életútjukat, jelenüket, örömeiket, gondjaikat. Rá vall, hogy mindezt a tevékenységet társadalmi munkában végzi. Pályázatokat ír, színvonalas klubnapokat szervez havonta. Közösen kirándulnak, művelődnek. Pezseg az élet a klubban. Munkáját szerényen, kitartóan végzi. Ebben segíti öniróniája, jó humorérzéke, pozitív gondolkodásmódja, amit a környezetére is sugároz.
A több, mint 10 éve alakult Gyertyafénykeringő Klub elnökeként lelkes szervezője volt az idős emberek magányának feloldását segítő klub programjainak. A XIII. kerület nyugdíjas lakói részére a klub vezetőjeként hosszú időn át szervezte a hagyományos, vasárnap délutánonként megtartott zenés-táncos rendezvényeket. Emellett a klubtagok részére rendszeresen szervezett kirándulásokat, múzeumlátogatásokat, egyéb kulturális programokat. Kapcsolatot ápoltak – és a klub ápol ma is – a Békéscsabai Jamina Klubbal, a XIII. kerület idős lakói jártak is a vidéki városban. Viszonzásképpen a békéscsabai nyugdíjasokat is vendégül látták az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. A több mint százfős klubtagság részére évente három alkalommal rendeztek bálokat. Fiatalos lendülettel, jókedvvel, lelkesedéssel szervezte igazi közösséggé a klub tagságát.
Labdarúgó edző, játékvezető, túravezető. Az Angyalföldi TTE és Volánbusz Egyesületek szakosztályvezetője több évtizede. A XIII. kerület Természetjáró Bizottságának vezetőségi tagja. Tagja az Angyalföldi Egyesületnek, a Békeszövetségnek, az „Acélhang” énekkarnak és az „Őszikék” Idősek klubjának. Túrákat szervez minden korosztály számára. Célja a XIII. kerület lakosainak egészségmegőrzése. Az ifjúság körében „Angyalföldi Kupa” sorozatot rendez 3×10 túrával. A természet megismertetése, szeretete a hivatása. Az önként vállalt, díjazás nélküli tevékenységét számtalan budapesti és országos elismerés jelzi. Víg kedélyű, optimista, előre tervező ember, aki közössége szeretetét bírja. Azt vallja, hogy szeretni kell az embereket: értük kell tenni és nem ellenük. Ars poeticája: A természetjárás a mi lényünk, ahol megszűnnek a korlátok, az idő és eltörpülnek azok a fogalmak, mint a fáradtság, vagy az ismeretlentől való félelem.
A Vendéglátóipari Szakiskolában ipari tanulóként szakács képesítést szerzett, s egy ideig a szakmában helyezkedett el. Érettségi után jelentkezett az esztergomi Katolikus Hittudományi Főiskolára, 1978-ban pappá szentelték. Nagymaros, Pilisvörösvár és a Nógrád megyei állomáshelyek után 1992-ben a XIII. kerületi Szent Mihály templom plébánosává nevezték ki. 2000-től esperes, 2005-től protonotárius kanonok. Az elesett, hátrányos helyzetű emberekkel már korán összehozta az élet, hiszen lelkipásztori tevékenységét megelőzően három évig a Csalogány utcai Gyógypedagógiai Intézetben dolgozott nevelőként. Fogyatékkal élő fiatalok között tevékenykedett. A templomban mindenkit egyforma közvetlenséggel fogad, legyen az hívő, vagy templomba nem járó ember, az ajtó mindenki előtt nyitva áll. Ismert humora sok feszültséget képes feloldani. A rászoruló, sokgyermekes családok támogatása, a gyermekek táboroztatása mellett közösségteremtő tevékenységével segíti az egyedül maradt embereket, aktívan részt vesz a LEA Alapítvány munkájában, ahol a gyermekvállalás időszakában várandósan vagy kisbabával nehéz helyzetbe került fiatal nőknek és gyermekeiknek nyújt segítséget a jobb életesély megteremtésére.
Az énekesnő az 1972-es Ki Mit Tud-ot tekinti pályája kezdetének. Három évvel később a Csehszlovákiában rendezett Líra-fesztiválról díjjal tért haza – a magyar indulók közül egyedüliként. Lelkesedése, elhivatottsága töretlen. Több, mint egy évtizede folytatja a lakosság körében a szórakoztató kultúra terjesztését. Szeretettel, hozzáértéssel azokat a fiatalokat tanítja a szép magyar kiejtésre, hangképzésre, akik az előadóművészetet választották hivatásuknak. Műsorokat szervez. A kerületi rendezvények aktív, lelkes kitalálója, szervezője, műsorvezetője. Az előadásokat különböző angyalföldi házak udvarában tartják. Házhoz viszi a kultúrát a kerület lakosainak. Motivációja, hogy segítsen azoknak az idős, beteg, nyugdíjas embereknek, a munkanélkülieknek szórakozáshoz jutni, akiknek nem telik színházra, viszont szívesen megnézik. Angyalföldről indulót írt, amelyet egy általános iskolánk tanulói elő is adtak.
Több mint 60 éve XIII. kerületi lakos, Angyalföld „őslakosa”. Nyolc éven át a Polgármesteri Hivatal Okmányirodájának információjában dolgozott. A rábízott munkát és feladatokat energikusan, pontosan, lelkiismeretesen, a közösséget szolgálva, mindenki megelégedésére, a legjobb tudása szerint végezte. Ismereteit bővítette, gyarapította, azokat közreadta, megosztotta a polgárokkal. Mindig meg kívánt felelni az újabb elvárásoknak, ki akarta találni a fel nem tett kérdésekre is a válaszokat. Emberséges, szolgálatkész hozzáállásával, megnyilvánulásaival nem tett különbséget ember és ember között. Tolerálni tudta felgyorsult világunkban az emberi türelmetlenséget, megértő volt az olykor elutasító, távolságtartó magatartással szemben is. Segítőkészségével példát mutatott munkatársainak, szűkebb és tágabb környezetének egyaránt.