A Himnusz elhangzását követően Téri Sándor színész köszöntötte az egybegyűlteket, ünnepi alkalomra írott beszédében közelebbről is megvizsgálva a költészet fogalmának jelentését, értelmezési lehetőségeit és társadalmi szerepét.
A szónok a magyar költészet legnagyobb alakjaitól vett idézetekkel bizonyította, hogy a költészet semmi mással nem pótolhatóan gazdagítja az egyént és a közösséget, Weöres Sándorral szólva angyali nyelv és logika, amelynek célja a lélek szolgálata, a lélek tréningje. Téri Sándor a továbbiakban előadta Kiss Jenő Folyók című versét, majd felidézte azoknak a költőknek az alakját, akiknek életében jelentős szerepet kapott a XIII. kerület: szólt Radnóti Miklósról, Ady Endréről, Hatvany Lajosról, Szép Ernőről, Kosztolányi Dezsőről, Kassák Lajosról, és Faludy Györgyről, szót ejtve a megidézettek életútjának egy-egy helyi vonatkozásáról. Ezt követően interaktív szavalatra került sor. Téri Sándor úgy adta elő József Attila: Születésnapomra című költeményét, hogy a versszakok utolsó két sorát nem ő, hanem az ünneplő sokadalom kiáltotta el, közösségi élményt szerezve az esemény valamennyi résztvevőjének.
Az ünnepi beszéd elhangzását követően került sor József Attila szobrának megkoszorúzására. Elsőként dr. Tóth József polgármester helyezte el a szobor talapzatán a XIII. kerületi önkormányzat koszorúját, majd Szanyi Tibor európai parlamenti képviselő koszorúzott.
Ezt követően a kerületi társadalmi és civil szervezetek, a kerületben működő pártok, az önkormányzat intézményei helyezték el koszorúikat József Attila szobránál, majd a pedagógiai intézmények növendékei és a lakosság megjelent képviselői díszítették virágaikkal a költő emlékművét. Az ünnepi esemény a Szózat elhangzásával ért véget.