Szobor Kassák Lajosnak

Önkormányzatunk a Magyar Költészet Napján szoborral állított örök emléket az egykori angyalföldi írónak, költőnek, festőművésznek, a magyar avantgárd úttörőjének és legismertebb alakjának, Kassák Lajosnak a róla elnevezett Kassák Lakóparkban. A szobor alkotója Solti András, aki az önkormányzat meghívásos pályázatán a három résztvevő közül – szakmai zsűri javaslata alapján – nyerte el a lehetőséget.

KOSZORÚZÁS JÓZSEF ATTILA SZOBRÁNÁL

2025. április 11-én, pénteken 9 órakor a Magyar Költészet Napja alkalmából József Attila szobrának megkoszorúzására került sor az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (AJAMK) előtt. Csaknem 150 emlékező jelenlétében XIII. kerületi vezetők és civilek közösen koszorúzták meg a költő szobrát a róla elnevezett angyalföldi téren.

A megemlékezés keretében Nyáry Krisztián író, kerületi díszpolgár mondott ünnepi beszédet, majd Hegedűs D. Géza színművész szavalta el József Attila A Dunánál című versét. Elhelyezte a megemlékezés virágait többek között Hiszékeny Dezső és Varju László, a XIII. kerület két egyéni országgyűlési képviselője és dr. Tóth József polgármester. A koszorúzók sorát az angyalföldi Csicsergő Tagóvoda óvodásai zárták azzal, hogy a József Attila szobor körüli virágágyásba saját alkotásaikat tűzték.

SZOBORÁLLÍTÁS KASSÁK LAJOSNAK

A magyar avantgárd pápájaként emlegetett Kassák Lajos (1887-1967) autodidakta írónak, költőnek, műfordítónak és képzőművésznek állít emléket a XIII. kerület legújabb, sorrendben 88-dik szobra. Az alkotás, amely egy mellszobor, a sokoldalú művészről elnevezett Kassák Lakóparkban, a Klapka utca 4-ben kapott helyet. Solti András szobrászművész készítette. A szoboravató ünnepségen Papp János színművész részleteket olvasott fel az Angyalföld című regényből. Dr. Tóth József polgármester beszédében kitért arra is: Kassák Lajos mélyen és sok szállal kötődött a kerülethez, 35 évet élt itt, Angyalföldet a „főváros legsajátosabb régiójának” nevezte, Angyalföld című regényében pedig – amely 1929-ben jelent meg – a városrészt második szülőföldjeként említi, s mint írta, „megunhatatlan világnak”. Wehner Tibor író, művészettörténész Kassák újító szelleméről beszélt.

Kassák Lajos költő, író, festő, szerkesztő – a magyar avantgárd úttörője és legelismertebb szerzője – 1887. március 21-én született Érsekújváron. Bár apja papi pályára szánta, 12 éves korában félbehagyta iskoláit, lakatosinasnak szegődött. 1904-ben Budapestre költözött, ahol vasmunkásként helyezkedett el, részt vett a szakszervezeti munkában és a sztrájkszervezésekben, emiatt hamar feketelistára került.

A fiatal Kassák Angyalföldön 1904 és 1909 között vasmunkásként dolgozott. Több helyen is élt a kerületben. Lakott az úgynevezett „Hétházban”, a Csángó utcában, a Lehel utcában, a Tisza utcában és a Váci úton; leghosszabb ideig, 1932 és 1946 között a Bulcsú utca 21/A szám alatti ház második emeleti saroklakásában. Kassák Angyalföldet a „főváros legsajátosabb régiójának” nevezte, irodalmi műveiben is megjelennek a munkásnegyed jellegzetes hangulatú utcái. Angyalföld című regényében – amely 1929-ben jelent meg – a városrészt második szülőföldjeként említette.

Már az 1910-es évek elejétől rendszeresen írt és publikált cikkeket, verseket, novellákat, regényeket. A vizuális művészetek sokféle ágában dolgozott, festőként, tipográfusként is. (Bútorainak egy részét is ő tervezte.) Az első világháború alatt a pacifizmus szószólója volt. Elkötelezetten érdeklődött a baloldali mozgalmak iránt; belépett a szociáldemokrata pártba. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, élettársa, Simon Jolán közbenjárására engedték ki. Bécsbe szökött, itt 1926-ig – nagy nélkülözések közt – folytatta az írói és szerkesztői munkát. Amnesztiát kapva rögtön hazatért az emigrációból. Itthon felemás fogadtatásban részesült: az avantgárd irodalomnak a korábbinál is kisebb közönsége volt, ám ekkoriban publikálni kezdett önéletírása, az Egy ember élete izgalmassá tette alakját. Az 1930-as években a Károlyi-forradalomról és a Kommünről szóló fejezetek miatt perbe fogták.

1948 januárjában országgyűlési képviselő lett a Szociáldemokrata Párt színeiben, amely Rákosi szalámitaktikája miatt júniusban Magyar Dolgozók Pártja néven egyesült a kommunistákkal. Kassáknak hamar meggyűlt a baja a Rákosi-rendszerrel: művei ’49-től évekig nem jelenhettek meg, egy Írószövetségbeli kritikus felszólalásáért kizárták a pártból is. Az ’50-es évek belső emigrációjáról szóló naplóbejegyzései Szénaboglya címmel csupán 1988-ban jelenhettek meg. 1956 után rehabilitálták, a „tűrt” kategóriába tartozott. A ’60-as években – főként a nyugati emigránsoknak, pl. a párizsi Magyar Műhely körének köszönhetően – festészetével nemzetközileg is elismertebbé vált, ám egyetlen kivételtől eltekintve Kassák nem utazhatott ki a saját külföldi kiállításaira.

Kassák nevéhez több fontos folyóirat – A Tett, MA, Dokumentum, Munka – alapítása is fűződik. A második világháború után rövid ideig szerkesztette még az Új Idők, az Alkotás, a Kortárs című lapokat is. A ’40-es évek végétől elsősorban az örök különutasság etikai példájával szolgált. A költőt később a neoavantgárdok is felfedezték maguknak. 1967. július 22-én halt meg Budapesten.

A XIII. kerület már eddig is ápolta Kassák Lajos emlékét. A régi Fóti út 1973 óta Kassák Lajos utca. 1979-ben a Váci út 61. szám alatti általános iskola felvette Kassák Lajos nevét (a szemközti „Hétházban” is lakott). Kassák Lajos domborműves emléktábláját 1980-ban Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész személyesen adta át a Kassák Lajos iskolában. Az iskola megszűnése miatt az önkormányzat 2014-ben áthelyezte a Bulcsú u. 21. szám alatti emléktábla fölé. A kerület Kassák Lajos Irodalmi díjat is alapított.